A csend is nagy barátom|14 év után búcsúzik Vadász Piroska zeneterapeuta

14 éven át vezetted a zeneterápiás csoportot. Hogyan kerültél a Thalassa Házba?
14 évvel ezelőtt, 2010 júniusában, pszichológusként végeztem Pécsett a Művészeti Karon egy posztgraduális képzést, ahol művészet-, mozgás és zeneterapeuták is diplomáztak. Már a nyár során megláttam egy hirdetést, amiben a Thalassa Ház zeneterapeutát keresett. Rögtön beadtam a jelentkezésemet, ezután elkezdődött egy kiválasztási folyamat, és augusztusban már el is kezdtem itt dolgozni. Semmilyen tapasztalatom nem volt addig még zeneterapeutaként, így nagyon boldog voltam, hogy egy ilyen közegben kezdhetek el dolgozni. Egyszerre nyújt és nyújtott a Ház egy biztonságos, megtartó keretet, és közben nagy szabadságot is, ami a munkám szakmai részét illeti. Ezért nagyon hálás vagyok az akkori és a mostani vezetőségnek is!


Miért ezt a módszert választottad annak idején? Személyesen hogyan kapcsolódsz a zenéhez, a zenéléséhez?
Szüleim komolyzenészek, így gyerekkoromban nálunk nem volt kérdés, hogy nekem is kell zenét tanulnom. Egy ideig zongoráztam, sok évig fuvolázni jártam, de igazából nem voltam soha igazán kiemelkedő egyikben sem. Évekig kórusban is énekeltem, a zene mindig valamilyen formában az életem része volt és most is az. Sokféle zenei irányzatot szeretek, a komolytól, a popon keresztül az elektronikus zenéig, bár a csend is nagy barátom. :)


A Thalassa Házban többféle nonverbális terápiás csoport működik. A zeneterápia milyen problémák esetén adhat segítséget a csoportba járó pácienseknek?
Hozzám jellemzően a terápiás folyamatuk elején kerülnek a páciensek, amikor túl vannak az első 3 hetes próba-folyamatukon. A problematikák változatosak, de gyakori, hogy valaki számára nehéz a verbális önkifejezés vagy távol van az érzelmeitől, és nehezen nevezi meg azokat verbálisan. Mások éppen az indulataikkal, ezek szabályozásával küzdenek – a zeneterápia ebben is tud plusz segítséget adni, természetesen mindig a többi terápia kiegészítéseként. 
 

Mennyire volt nehéz szakmailag az itteni munka? Nagyon más volt, mint amire számítottál?
Így 14 év távlatából nagyon zöldfülűnek látom az akkori önmagamat. Voltak nehezebb pillanatok, és voltak nagyon felemelő helyzetek is! A szakmaiságom egy nagyon nagy részét itt szereztem meg a Házban, és ezért mindig is hálás leszek ezért a lehetőségért!
Felidéznél egy számodra nehéz és egy különleges élményt / esetet?
Nehéz helyzetek leginkább akkor adódtak, ha volt egy-egy vagy akár több olyan páciens, aki nehezen működött együtt a csoport többi részével;  ha a csoportban „klikkesedés” következett be. Ilyen esetben terapeutaként erős megtartásra volt szükség, hogy a csoport együtt tudjon maradni, és továbbra is jól működjön.
Különleges élmények voltak, ha a páciensen azt láttam  (vagy ők maguk is ezt kommunikálták), hogy valami számukra fontosat, meghatározót éltek meg a csoporton és ezt tudják tovább vinni a Házon kívüli életükben. Többen is voltak, akik a csoporton határozták el, hogy foglalkozni fognak zenével vagy szeretnének továbbra is zeneterápiába járni. Ezek mindig fontos visszajelzések, hogy történt valami belül!


Van valamilyen hely, tárgy, ami szimbolikus számodra a Thalassa Házzal kapcsolatban?
Különösen a munkám kezdetén rengeteget sétáltam a kertben a csoportjaim előtt vagy után. Nagyon szeretem a Ház kertjét, és imádtam leülni a kőpadon. Szerintem olyan az a hely, mint valami múlt századi regényből egy részlet. Szeretem a medencét is – az óvodámban volt egy hasonló medence, amit annak idején használtunk is! Azért is szeretem, mert itt szabad üvölteni, ez pedig rengeteg energiát tud felszabadítani, és sok feszültségtől tud megszabadítani. Mivel a 14 év során leginkább a porta feletti helyiségben dolgoztam, azt a teret szerettem meg igazán és a fejemben a csoportok ott fognak megmaradni.


Milyen érzésekkel zárod az itt eltöltött időszakot?
Nagyon pozitívan búcsúzom minden szempontból: emberileg és szakmailag is hálás vagyok, hogy itt tölthettem ezt a 14 évet! És annak is örülök, hogy a zeneterápiás csoport vezetését olyan valakinek sikerül átadni, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, és remélem, a frissességével és lendületével jól tudja tovább vinni a csoportot!