Alapvetően a közösségi lét, csoportterápiák és csoportfolyamatok köré szerveződik intézményünkben a terápia. A próbaidő alatt (három hét) mindenkinek heti két rövid egyéni konzultációra van lehetősége kezelőjével. A későbbiekben a kezelővel való kapcsolati, érzelmi munka a páciensek többségénél a heti egy verbális kiscsoportban tud megtörténni, technikai egyeztetésre pedig a kezelő fogadóórájában van lehetőség.

A Terápiás Közösségen belüli első, fogadó kiscsoport, melyben az újonnan érkező páciensek két-három héten át vesznek részt. A csoport különféle technikák segítségével arra kínál lehetőséget, hogy könnyebb legyen a Közösségbe és annak normái, valamint a pszichoterápiás folyamat keretei közé megérkezni, ezek értelmét átlátni.

További célja, hogy ki-ki rátaláljon azokra az érzelmi helyzetekre, számára fontos kapcsolatokat felidéző emlékekre, amik szoros összefüggésben lehetnek betegsége kialakulásával, tünetei jelentkezésével. A csoportban végzett közös munka hozzásegíti pácienseinket belső biztonságérzetük megteremtéséhez, mely biztonságérzet elengedhetetlen a személyes terápia gyakran erősen megterhelő pillanataiban. A csoport a közösségben végzett terápiás munka módjára ad felkészítést.

A befogadó időszakot követően, legkorábban a terápia negyedik hetétől kerülnek a páciensek verbális (beszélgetős) kiscsoportba, amelyre heti két alkalommal, másfél óra időtartamban kerül sor. Előre meghatározott téma nélkül, ú.n. szabad interakciós formában beszélgetünk.

A csoport fókuszában a testi-lelki tünetek hátterében meghúzódó érzelmi, kapcsolati „okok” feltárása áll. Ezen „okok” felismerése és megértése jelenti a kulcsot viselkedésünk és nehézségeink saját hatókörünkbe vonásához, a tetteinkért való felelősségvállaláshoz.

A csoportban lehetőség nyílik múlt- és jelenbeli kapcsolati problémák megértésére, ezek közötti párhuzamok felismerésére. A mindennapi életünk nehézségeivel való megküzdéshez elengedhetetlenül szükséges bizalom újraépítésén fáradozunk, hogy újra tanulhassuk, nehéz helyzetben más lehetőség is van a megoldásra, mint amit eddig oly sikertelenül gyakoroltunk, vagy tünetekre váltottunk. Itt „futnak össze a szálak”, a közösségben átéltek és a terápiás aktivitások személyes felismerései itt érhetnek össze a csoport intimitásában.

A teljes közösség részvételével zajló együttlét, heti két alkalommal. A közösségi élet önszabályozásának színtere, a magunkkal hozott kapcsolati lehetőségek, „kényszerpályák” és tragédiák kirajzolódásának terepe, „a múlt és jövő tudásának forrása”.

Itt válhat világossá, hogy a „betegség” és a „tünetek” milyen megterhelő társas-családi helyzetekhez kötődhetnek, itt juthat szóhoz egy megszólítás révén, ami addig „néma” volt.

A csoport célja az addiktológiai problémák esetében történő „megcsúszások”, visszaesések megelőzése, csökkentése. A fókuszban a szenvedély természetének megismerése, a kockázati helyzetek felismerése és a velük való aktív, tudatos megküzdés áll.

A foglalkozásokon a beszélgetéseken túl játékok, szituációs gyakorlatok, feladatok segítik azon készségek fejlesztését, mellyel hosszú távú stabil absztinencia érhető el.

A playback csoport célja, hogy az Intézményben lévő összes beteg – diagnózisától függetlenül és aktuális terhelhetőségének mértékében – megnyilvánulhasson, és részt tudjon venni egy közös cselekvésben.

A playback gyógyító ereje különböző forrásokból táplálkozik. Mindenekelőtt az embereknek alapvető szükséglete, hogy elmondhassák egymásnak történeteiket.

Történeteink elmeséléséből származik identitásunk érzése és helyünk a világban. Az a mozaikszerű, széttöredezett létmód, amelyet sokan élünk, és amelyben az emberek és helyek folytonossága kevés, nem ad módot arra, hogy gondosan meghallgassuk egymást. A Playback Színház ítélkezésmentes fórumot teremt a személyes történetek megosztásához. A ritualizált történetmesélés tágabb értelemben véve gyógyító hatású a széles közönség számára is, de a betegeknek még szorítóbb szükséglete, hogy elmondhassák történeteiket, és valószínűleg kevesebb alkalmuk is van erre, mint nekünk. A történetek megosztása olyan légkörben történik, amely nemcsak biztonságos, de alapvetően jóindulatú és szeretetteljes is. Olyan terápiás környezet ez, amely valamelyest emlékeztet a „feltétel nélküli elfogadásra” Carl Rogers személyközpontú terápiájából. A történetek megjelenítése során a pácienseknek lehetőségük van saját esztétikai érzékük, kreativitásuk, fantáziájuk és spontaneitásuk megélésére, megtapasztalására. Ezek a tapasztalatok felerősítik azt az érzésüket, hogy alakítójuk saját életüknek, növeli autonómiájukat, segíti gyógyulásukat.

A playback csoport a betegekkel történő terápiás munkában alapvetően épít a Thalassa Házban működő mozgás- és zeneterápiás csoportokban megélt élményekre, tapasztalatokra.

A pszichodráma csoport a playback csoportra épül. Az itt megélt dramatikus események, és a Thalassa Ház terápiás terében tapasztalt tapasztalatok során válik egyre terhelhetőbbé a páciens. Ekkor dolgozunk a pszichodráma módszerével.

A playback stílusú lejátszás olyan páciensek esetében alkalmas, akik még nem állnak készen arra, hogy végigvigyék egy teljes pszichodráma-történés folyamatát, túl sérülékenyek ahhoz, hogy a történet sűrűjében részt vegyenek. Sokkal többet nyerhetnek a mesélő széke nyújtotta távolság által. Történetüket megosztják a többiekkel, majd „átadják” nekik megjelenítésre. Ezzel szemben a pszichodrámában a mesélő – akit itt protagonistának hívunk – belép saját történetébe, s játék közben, a vezető segítségével bontja ki annak részleteit. A történetet a múltbeli tapasztalatok és a pillanatnyi érzések alakítják és viszik előre. Csoportunkban a J. L. Moreno által kidolgozott protagonista-centrikus pszichodráma-módszert alkalmazzuk. Moreno pszichodrámájának legalapvetőbb gyökere a görög színház, ahol a főszereplő (protagonista) és az „ellenszereplők” (antagonisták) harcát kíséri végig aktív részvétellel a közösséget képviselő kórus – a csoporttagok. Moreno talán legfontosabb dramatikus felfedezése a szerepcsere alkalmazása, amelynek segítségével a főszereplő története szereplőinek szemével nézhet önmagára – egyúttal önmagával is szembenézhet.

A zeneterápiás csoportban az elsődleges kommunikációs csatorna maga a zene, ezen belül is a ritmus, a hang, az ütem, a tempó leképezik az aktuális állapotunkat, viszonyulásainkat, szerepeinket.  Ezen terápiás módszer során a páciensek és a terapeuta közti terápiás kapcsolat a zenén, mint közvetítőn keresztül jön létre.

A hangszerekkel, testhangokkal vagy énekhanggal történő aktív hangadás, valamint az improvizatív zenélés során olyan hangulatok, rezdülések, érzelmek, képek nyilvánulnak meg, olyan emlékek kerülhetnek felszínre, melyek kifejezésére gyakran nincs is megfelelő szó. A terápiás csoport célja, hogy együttesen megéljünk olyan élményeket, amelyen át a csoporttagok új tapasztalatokat szerezhetnek érzelmi világukról, kapcsolataikról, önmagukról. A strukturáltabb zenei játékokon, feladatokon keresztül a páciensek megtapasztalhatják kapcsolódásaikat.  A közös improvizatív zenélés által a fentieken túl a csoportban való helyükről, az aktivitási szintjükről, a másikhoz való kapcsolataikról kapnak visszajelzést. Az improvizálás technikája által a foglalkozások hangulata, a zenélés stílusa minden alkalommal nagyon eltérő lehet. A terápiás térben elhangzó zenei, hangi megnyilvánulások önmagukban, verbális feldolgozás nélkül is elősegíthetik a változást, gyógyulást, ugyanakkor a szóbeli megerősítések gyakran további fejlődést jelenthetnek a páciensek számára.  

A csoportban a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia módszerén keresztül a csoporttagok közvetlen testi tapasztalás által juthatnak közelebb önmagukhoz és társaikhoz. A csoporton való részvétel segítséget nyújthat a kapcsolatteremtésben, a bizalom kiépítésében, a saját tér megtalálásában, az önmagunkról kialakított kép pontosításában.

Sosem kész mozdulatokkal, koreográfiával „dolgozunk”, a hangsúly a szabad választáson, spontán mozgáson, az érintéssel, mozgással történő kommunikáción van. Egyénileg, párokban, csoportban dolgozunk, különböző figyelmi fókuszokkal, a zene és a csend inspiráló erejét és a szabad mozgás, tánc gyógyító hatásait felhasználva.

A test nyelve – a mozgás - érzelmeket, feldolgozatlan élményeket hozhat felszínre. A traumák, veszteségek, szülőkkel való kapcsolat megdolgozásának lehetősége, a kapcsolatteremtés, az „egészségesebb” kötődésre, intimitásra való képesség fejlődése, az önazonosság, önelfogadás kialakulása következhet be, és korrekciókat jöhetnek létre még olyan esetekben is, amikor az alap probléma, a trauma nem tudatosodik, nem válik megfogalmazhatóvá.

Súlyosabb tüneti állapotban lévő pácienseink terápiájának gyakorta ez a csoport a kiindulópontja.

A csoportban az analitikus művészetterápia alapjai mentén, a képzőművészeti ágaknak megfelelő eszközökkel és anyagokkal - mint festékek, agyag, szén, homok, papír, textil - való kísérletezés, létrehozás és alakítás formájában zajló terápiás munka zajlik. Ez a terápiás munka gyakran a múltbéli, meghatározó (pl. traumatikus) élményekhez való hozzáféréssel, a jelenlegi vagy korábbi belső élmények megjelenítésében és (át)formálásában, az érzelemkifejezés és -szabályozás mechanizmusait is segíti.

Az alkotás maga egyéni folyamat, egyéni jellegzetességekkel és egyéni élményekkel. Olyan intim kapcsolódásra teremt lehetőséget saját belső világunkkal, ahol felismerhetővé válhatnak azon kevésbé tudatos vagy tudattalan belső tartalmak, melyek hatással lehetnek a jelenlegi kapcsolati helyzetekre, érzelmi állapotokra, reakciómódokra, önészlelésre. Az alkotások formai és tartalmi szempontokkal való megfigyelésével, a saját munkafolyamat egyedi jellegzetességeire való fókuszálással a csoport ezt a kapcsolatot segít megtalálni, mely részben egyénileg, részben a tagok közös munkája révén történik, és amely által a résztvevőknek lehetőségük nyílik saját belső világuk értelmezésére és rendezésére.

A közösen vagy párokban megvalósuló alkotási fázisokban az egymáshoz való kapcsolódás mindennapokban rejtettebb dimenziói is megjelenhetnek, mint a másik és önmagunk helyzetének folyamatos követése, az alkalmazkodás, a dominancia és az alárendeltség, az együttműködés vagy szeparáció élményei is megtapasztalhatóvá, az alkotások által kézzelfoghatóvá - és ezáltal feldolgozhatóvá - válhatnak.

A Közösség azon kötetlen színtere, amelynek célkitűzése, hogy a résztvevők megtapasztalják az önmagáért való alkotás örömét, megtanulják fomába önteni belső tartalmaikat. A Műhely kettős, párhuzamosan mozgó alapokon nyugszik. Egyrészt az alkotás kiindulópontját olyan kortárs képzőművészeti munkák képezik, amelyek tartalmilag kapcsolódnak ahhoz a tematikához, amelyben a Közösség aktuálisan mozog. Másrészt a résztvevőket, terápiás fókuszukhoz köthető saját alkotó projektek kidolgozására bíztatjuk. A színtér azok számára is kibontakozást tud biztosítani, akik a verbális terekben kevésbé tudják megélni a kifejezés és kapcsolódás élményét.

A kortárs munkák itt elsősorban a kapcsolati kérdésfelvetések felől értelmeződnek, ám nem elhanyagolható, hogy aktuális társadalmi problémákról is beszámolnak. Pácienseinket így arra ösztönzi, hogy gondolkozzanak, viszonyuk alakuljon ki jelenségekkel kapcsolatban, merjenek kérdezni és kísérletezni, dinamikusabbá váljon jelenlétük adott társas kontextusban.

Terápiás közösségünkben az „együtt cselekvések" a cselekvéseinkből történő tanulás (learning from action) színtere. Erre az Intézményhez tartozó kert ad lehetőséget, melynek gondozása, alakítása az egész közösség hatókörében van.

Minden aktivitás - legyen az favágás, gyomlálás, padcsiszolás, lekvárkészítés - segít minket a kapcsolatteremtésben, kapcsolati helyzeteink működtetésének mikéntjére való rápillantásban, a lelki realitásunk megértésében. Úgy gondoljuk, hogy a heti három tesz-vesz dinamizálja társas viszonyainkat, lehetővé teszi a pszichoterápiás eredmények elmélyítését, új megküzdési stratégiák kipróbálását. Minden tevékenységet megbeszélés követ, amely által jobban megérthető, a cselekvéseket mozgató érzelmi háttér az „itt és most"-ban.

A mindennapi órarendnek szerves részét képezik a különböző céllal, tematikával szerveződő közösségi megbeszélések, melyek a következő területeket érintik:

• Jövő-menő: a terápiás hét megkezdése, meg- és visszaérkezés a Házba, a Közösségbe.
• Közös dolgaink: a hetente vállalt feladatok megbeszélésének színtere.
• Reggeli-vacsora megbeszélése: a Közösség saját hatókörében a reggeli és a vacsora körüli ügyek megszervezése.
• Mentori megbeszélés: a közösséghez csatlakozó új páciensek befogadásának segítése mentori rendszer működtetésével.
• Közösségi fórum: saját környezetünk és együttműködésünk fejlesztése.
• Stég: különböző felelősségi területek képviselőinek (a „főfelelősök”) megbeszélése.

Intézményünk a klinikai / szakmai munkájába szívesen von be önkénteseket, ami egy hosszabb távú (min. fél éves) elköteleződést kíván. Az önkéntességnek nem feltétele a terápiás előképzettség. Célja a terápiás közösségi munkamód megismerése, a működtetésében való aktív részvétel, valamint a tapasztalatszerzés és a kezelői team segítése.

További információk és jelentkezés