A hangok és a ritmus legkorábbi élményeink hordozói. Olyan alapvető tapasztalatok őrzői, amelyek még jóval a beszéd kialakulása előtt születtek bennünk, így a szavak és a verbális nyelv szintjén közvetlenül nem érhetők el. A zeneterápia a hang, a ritmus és a dallam segítségével képes kaput nyitni ezekre a korai élményekre, lehetővé téve, hogy a terápiás folyamat során hozzáférjünk ezekhez, és átdolgozzuk őket. Éppen ezért a módszer rendkívül hatékony kiegészítője lehet a verbális pszichoterápiás folyamatoknak is.

​A zene emellett egyedülálló módon képes bennünket a jelenbe hozni, és a jelen pillanat közvetlen tapasztalataira irányítani a figyelmünket. Amit a zenei folyamat során megalkotunk, az pontosan tükrözi a belső állapotainkat: a megszólaló hangok és ritmusok hű tükröt tartanak elénk arról, hogyan kapcsolódunk másokhoz, miben bízunk, vagy épp mitől tartunk.

​Bár a „zeneterápia” elnevezés elsőre ijesztőnek tűnhet, a csoportban való részvételhez semmilyen hangszeres tudásra vagy zenei képzettségre nincs szükség. A folyamat során olyan intuitív hangszerekkel dolgozunk, amelyek bárki számára könnyen megszólaltathatók, így a zene nem teljesítmény, hanem a szabad önkifejezés és a belső formálás eszköze. A csoport egy élményfókuszú, zárt terápiás közeg, melyben a hangból, ritmusból és dallamból születő improvizáció segít abban, hogy a szavakkal megfogalmazhatatlan belső élményeink láthatóvá, megérthetővé és feldolgozhatóvá váljanak. 

​