A Thalassába azért kerültem, mert ki akartam nyírni magam és majdnem sikerült is, így az orvosom úgy vélte, itt biztonságban eshetek szét. Amikor bekerültem, még nem tudtam diagnózist magamról, depressziósnak hittem magam, itt tudtam meg betegtársaktól, hogy borderline vagyok. Először 3 hetet voltam bennfekvős, majd kezelőim érvei ellenére bejárós lettem, mivel egyetemre jártam és féltem, hogyha halasztok, sose fejezem be. Végül majdnem 2 évet töltöttem a Thalassában (részben bentlakós, részben ambuláns).

Számomra a TH nagyon sokat adott, itt kezdtem el belátni, hogy szerethető vagyok, hogy fontos lehetek embereknek, itt bírtam először szembesülni abúzusaimmal. A mai napig úgy érzem, hogy a legalapvetőbb változásaim itt történtek, itt indultak el bennem. Azt hiszem, mindegyik terápiás forma fontos volt számomra (a mozdulat csoport volt, ami a legjobban kikészített, megérintette egy nagyon mély részem, amit szerintem még mostanra se tettem helyre; a verbális csoport pedig sok tükröt mutatott nekem, amiket már nem feltétlen törtem össze, csak néha). Mind a nővérek, mind a pszichológusok, pszichiáterek nagyon sokat adtak nekem, akár azt is, hogy elküldhettem őket a .....-ba és mégse küldtek el, sőt szeretetet kaptam……….

Talán a Thalassa volt az első hely (ami nemcsak hely, hanem személy(iség) is számomra), ahol kapaszkodni mertem és nemcsak a korlátokat akartam lebontani.