Az első interjúra kórházi kezelésem ideje alatt egyedül mentem el. Nagyon nehéz volt, nagyon sokan voltunk, de az elbúcsúzásnál biztató visszajelzést kaptam. Két nappal később ki is derült, hogy a következő hetemet már bent fekvősként a Thalassa Házba kezdhetem. Az első pár napban úgy éreztem magamhoz képest elég zárkózott és megszeppent voltam. Olyasmi érzésem volt mint első nap az iskolába amikor új közösségbe kerül az ember. Rengeteg szabály, összeszokott emberek, feladatok, és események, amikbe mind-mind egyre jobban beleláttam, s ezáltal növekedett a biztonságérzetem is.

Az első perctől kezdve úgy terveztem, hogy fél évet töltök a Házban a második felét bejárósként megbeszélés alapján.

A szabályokkal sosem voltam jóban ezért mindig féltem attól valamivel elszúrom nem fog sikerülni. Sok problémával küzdöttem mindvégig, s azt gondoltam nagyon nehéz lesz elválnom, s úgy élnem, ahogy mindig is szerettem volna.

Fokozatosan egyre több emberrel jöttem ki, s egyre több problémám is akadt a társaimmal. Sokszor nagyon nehéznek éreztem a kereteket a terápia menetét olykor a kezelőmmel kapcsolatban is megingtam, de mindvégig hittem abban, hogy ez egy nagyon jól felépített intézmény és módszer.