Hogyan találtál a Thalassa Házra?
Először 2010-ben voltam itt próbanapon, de akkor még nem jöttem ide dolgozni. Eltelt pár év, 2014-ben csatlakoztam a klinikai teamhez.
Előtte hol szereztél szakmai tapasztalatot?
Az egyetem végén Pécsett az SOS Élet telefonszolgálatnál kezdtem operátorkodni. Rövid ideig dolgoztam gyermekvédelemben, majd a Pécsi Pszichiátriai Klinikára mentem, később ezzel párhuzamosan egy pszichoterápiás rendelőben dolgoztam. 2012-ben lettem pszichoterapeuta, ami ráépült a klinikai szakpszichológus képzettségemre.
A Thalassa Házban összeért a kétféle képzettségem a klinikai és a pszichoterápiás. De itt sokkal inkább a pszichoterápiás megközelítés került előtérbe, ez érdekelt, ez hozott ide.
Mennyire volt új neked ez a közeg?
Érdekes, hogy annyira nem, pl. a stábbal való együttműködés, a konszenzusok, a keretek tartása,
a krízisek, ez volt az imprinting a telefonszolgálatból. A Thalassa Házban hasonlított ez a működés, ettől otthonos lett, nem éreztem nagyon újnak. Persze sok minden más mégis új volt, a terápiás eszköztár, a keretekkel való intenzív munka, de maga a lét, a kapcsolódás egymáshoz és a páciensekhez ismerős volt.
Az itteni mindennapos kapcsolati munka a páciensekkel mit ad, és mennyire bírható?
Sok önismereti hozadéka van ennek a fajta munkának. Sokkal autentikusabbá válik itt az ember a szakmai és emberi identitás tekintetében, mert nagyon közel vagyunk a pácienseinkhez a napi tevékenységekben, terápiás terekben, vagy akár a játékban, kertészkedésben, stb.
Aki szétválasztja az emberi és szakmai működését nem fog tudni itt jól működni, itt mindenképpen bele kell rakni az emberi oldalunkat a munkába.
Szakmailag is és önismeretileg is nagyon fejlesztő itt dolgozni. Ezt szerintem jól lehet bírni, nem találom fárasztónak, ha az ember megtalálja ebben az egyensúlyát. A folyamatos felfokozott érzelmi atmoszférában való lét már sokkal fárasztóbb, de én már pár éve nem ebben vagyok.
Kihívás az is, hol vannak a határaid, hogy bánsz velük, de nekem jó élményeim voltak, lehet, hogy szerencsés voltam. Talán egyértelmű volt mindenkinek (kollégáknak és pácienseknek), hogy miért is vagyunk itt, jól tudunk együttműködni a kertben egy játékban, de senkinek nem kérdés, hogy ki kicsoda ezekben a helyzetben.
Szakmai vezetői szerepbe hogyan kerültél a Thalassa Házban?
Nehéz időszak volt a COVID után 2021-ben, vezetőváltás volt, Zalka Zsolt helyére még nem találtunk új szakmaivezetőt, a kiválasztás még zajlott, az intézményt pedig működtetni kellett. Azt a megoldást találtuk ki, hogy megosztva vittük a Ház pszichoterápiás és orvosszakmai vezetését, a pszichiáter szakorvos dr. Ötvös Rékával az átmeneti időszakban, ami egy évre nyúlt.
Kaptam coach segítséget Szőnyi Gábortól, amiért nagyon hálás vagyok. Segített átlátni a szervezeti felépítést, a feladataimat és a lehetőségeimet, milyen sajátosságai vannak az általam vitt vezetői szerepnek, és hogyan tudom majd átadni, hogyan segítsek megérkezni az új vezetőnek, dr. Mészáros Gergelynek.
Eleinte nagyon féltem ettől a teljesen új kihívástól, de egyben nagyon izgalmas is volt, mert olyan nézőpontokat láttam meg a Házzal kapcsolatban, amit kezelőként nem. Segített, hogy megértsem hogyan tudunk hozzányúlni a rendszerhez (pl.: folyamatokhoz, munkakörökhöz), amiben dolgoztunk, hogy a lehető legjobban működtessük az adott időszakban.
A COVID után az egész intézmény megrendült, nehéz volt újra indulni, de szerintem a pandémia előtt megkezdett szervezetfejlesztési folyamatot vittük végül is tovább. Nem tudom sikeres volt-e, de túléltük, és örülök utólag, hogy beleálltam. Volt lehetőségem ebből tanulni, és utólag inkább a jó maradt meg. Persze, nem felejtem el a nehézségeket sem, szóval örülök hogy vége 😊.
Aztán megint új helyzetbe kerültél? Egyik munkaköröd a mozgásterápiás csoport vezetése lett. Miért váltottál a verbális területről a nonverbális területre?
Az első mozgásterápiás élményem egy Pszichoterápiás Hétvégén még akkor történt, amikor Pécsett dolgoztam. Ott megfogalmazódott bennem, hogy szívesen tanulnám ezt a módszert, szerettem volna többféle terápiás lábon állni. Évekkel később Pszichodinamikus Tánc- és Mozgásterápiás csoportvezető lettem. Mikor lezárt a Házban az egyik korábbi csoportvezető kolléganő, beszállhattam Hoppál Dorottya mellé a Ház mozgáscsoportnak a vezetésébe.
Melyik a testhezállóbb számodra?
Szeretném, ha nonverbális lenne a testhezállóbb. Ez egy folyamat, mert én a verbális pszichoterápiák irányából mentem a nonverbális felé, így a verbális terápiában több a rutinom, míg például egy táncos pont ellenkezőleg halad.
Szupervízori feladatokat is ellátsz a Házban. A helyismereted hozzáad vagy időnként inkább akadályozó szerinted?
Meg kell kérdezni erről a kollégákat, biztosan limitálja a gondolkodásomat, de van saját élményem azokról a helyzetekről, amiket átélnek. Úgy érzem, hogy ez inkább segítség. Új helyzet volt a teamnek a Ház újraindítása és a vezető is új lett. Az, hogy egy senior tag elérhető, biztonságot adott többeknek.
Van különlegesen kedves tárgyad itt a Házban?
A kulcstartóm egy plüss teknős, amit még a pszichiátriai klinikán kaptam egy kedves adminisztrátor kolléganőtől, mert mindig elhagytam a kulcsomat, ami egy pszichiátrián nem annyira jó dolog. Ha nem is kabala, de fontos nekem, hogy áthoztam, kísér engem a pécsi indulástól, és itt is mindenki tudja, hogy az enyém – a kulcsom is...
A Házból mit említenél?
A kiszáradt körtefa, ami a Házban van a lépcsőházban. Amikor először jártam itt egy rendezvényen, meg voltam győződve arról, hogy ez a fa él. Milyen csodálatos, hogy itt bent él! Sokkal később tudtam meg, hogy ez nem valóság. Talán az illúziókat, a vágyódást szimbolizálja, különlegessége, hogy sok arca van, időnként csüngenek rajta dolgok. El tudnám képzelni, hogy kis növények élhetnének rajta, és akkor megint élne.
Hogyan töltődsz, hogy tudsz egyensúlyban lenni ebben a megterhelő munkában?
Ez egy dinamikus egyensúly, bár nem mindig érzem, hogy jó egyensúlyban vagyok. Ez talán normális, ha időnként az ember úgy érzi, hogy kibillen.
A táncterápiától eljutni a jógához egy folyamat, és abból a stabilitás keresés egy folytatása ennek az útnak, organikusan beleszövődik abba a tapasztalás-csomagba, amit a klinikumban és itt a Házban szereztem. Remélem, hogy segít az egyensúly keresésben.
Mi neked a Thalassa ennyi év után?
Nem tudok egy dolgot mondani, mert sokféle volt nekem ebben a tíz évben. Sokszor volt igazi nagyító, amikor meg kellett látni magamban a fejlesztendő, felismerendő dolgokat, amit nem mindig könnyű meglátni magában az embernek.
Sokszor adott otthonérzést az, hogy jó stábban vagyok, jó kapcsolatrendszerben, jó együtt dolgozni, egymásra számítani, együtt gondolkodni. Igazi megtartó közeget tudott adni, ezért nagyon hálás vagyok. Nagyon szerettem ezt a közösségben-levést, a nehézségeivel együtt, pedig nem mindig volt könnyű. Ezért hálás vagyok a pácienseknek, hogy együtt meg tudtuk tapasztalni mindenféle színét, arcát.
Különleges dolognak tartom, hogy ezt munkaformát tanulhattam, ízlelgethettem.