A "terápiás közösség" kifejezést a pszichiátriai rehabilitációban általában az olyan összetartó közösségek leírására használják, ahol a páciensek jelentős mértékben részt vesznek és felelősséget vállalnak a döntéshozásban és a közösség működtetésének gyakorlati kérdéseiben.

A módszer elmélete azon alapszik, hogy mivel a mentális problémák a társas kapcsolatokban alakulnak ki és a társas kapcsolatok zavarával járnak, ezért a helyreállításuk is a társas kapcsolatok közegében valósulhat meg.

A terápiás közösségek működésében az élet hétköznapi tapasztalata és a közös munka élménye ugyanolyan fontos, mint a formális terápia, a kettő szorosan és elválaszthatatlanul kihat egymásra és integrálódik a közösség struktúrájában.

A terápiás közösségek mai formája 1942 és 1948 között alakult ki a birmingham-i Northfield Kórház kísérletei mentén. A kórház pszichiáterei az egyénről áthelyezték a fókuszt az egységre, közösségi létezésre alkalmas módon strukturálták a kórtermeket és életvitelben való együttműködésre ösztönözték a pácienseket. A módszer a '60-as - '70-es években terjedt el Angliában, és innen érkezett meg Magyarországra is a '80-as években. (Forrás: Penelope Campling: Therapeutic communities / Advances in Psychiatric Treatment (2001))

A Thalassa Ház Terápiás Közössége a mentális nehézségekkel és kapcsolódó kihívásokkal küzdő serdülőknek és felnőtteknek segít a felépülés és a függetlenség felé haladni a közösségben való együttélés, a felelősségvállalás, a közösen végzett munka és a klinikai ellátás eszközeivel. 

A Terápiás Közösség nálunk egy módszertani keret, melynek ernyője alatt többféle terápiás módszert alkalmazunk:

-csoporthangsúlyos terápiák

-verbális pszichoterápia

-nonverbális terápiák

(zene, pszichodráma, képzőművészet, mozgás, playback)

-szocioterápiás aktivitások (közös kertgondozás, játékok, stb.)

-Tisztás csoport (addiktológiai problémákkal küzdőknek)