Honnantól betegség egy szenvedély?

Szenvedélybetegségnek azokat a magtartásmódokat tekintjük, melyeket bizonyos kémiai anyagok rendszeres fogyasztása jellemez, és amely során kialakul a szertől való függőség.

Függőség esetén a személy még akkor sem tud lemondani a szerről, ha már tisztában van a használat negatív következményeivel, érzékeli az egészségügyi, pszichés és/vagy szociális ártalmait.

A függőség kialakulása pszichológiai értelemben nem más, mint az adott szernek a szervezetből való kiürülése nyomán egy igen erős késztetés az újabb adag megszerzésére és fogyasztására.

Piac és szerhasználat

A központi idegrendszer működését befolyásoló szerek használata mindig minden társadalomban létezett. Többfajta cselekvéshez kapcsolódtak, különböző funkciói voltak: gyógyításhoz, szórakozáshoz, ünnepekhez, vallási rítusokhoz, stb., egyaránt használták őket.

Ezzel szemben a XX. század óta a drogfogyasztás a spiritualitás és gyógyítás színteréről átkerült a rekreáció és a gazdaság színterére. Ma már a szórakoztatóiparhoz társul és a profitorientált drogkereskedelem irányítja.

A forgalom középpontjába azok a nagyrészt szintetikusan előállított kábítószerek kerültek, melyek kicsik, erősek, és nagy eséllyel alakítanak ki komoly függőséget, ezzel biztosítva a kereslet fenntartását.

Szerek nélküli szenvedélyek

Léteznek olyan szenvedélybetegségek is, melyek nem kémiai anyagok kontrollálatlan fogyasztásában jelentkeznek, hanem egyéb kényszeres viselkedésmódok jellemzik. Ilyen például a kényszeres evés, a játékszenvedélyek, a szexuális vágyaktól való függés, vagy akár a kóros munkaszenvedély.

Ezek a viselkedésmódok hasonlóak az alkoholizmushoz és a drogfüggőséghez, hiszen az adott cselekvést az illető képtelen kontrollálni.

Valamint, ha nem áll módjában végrehajtani az adott viselkedést, akkor ugyanolyan erős szorongást és hiányérzetet él át, mint amit a szerhasználó a szer hiányában.

Direkt és indirekt megelőzés

A megelőzés egyik irányvonala a direkt felvilágosítás és meggyőzés stratégiája, melynek a tapasztalatok alapján viszonylag kicsi a hatásfoka. Elsődleges hatása azokra a fiatalokra van, akiknek eredetileg is negatív attitűdjeik vannak a drogfogyasztással szemben - ezeket az attitűdöket még elutasítóbbá teszik

Az indirekt prevenció célja, hogy ne direkt módon a drogfogyasztás ellen irányuljon, hanem egy testileg-lelkileg egészségesebb életmód kialakítását célozza meg, valamint egy olyan biztonságos és elfogadó környezet kialakítását (otthon, iskola, barátok), ahol van tere a kísérletezésnek, a nyílt kérdésfeltevésnek, a tabumentes párbeszédnek.

Tabuk helyett beszélgetés

Gyakori tapasztalat, hogy a függőségek és a szerhasználat körüli nézetek annyira mereven elutasítók, előítéletesek, stigmákkal terheltek, hogy az megnehezíti a problémáról való kommunikációt az érintettek számára, valamint a szituáció átlátását a hozzátartozók és az ellátórendszer számára.

Abban, hogy a fiatalkori ismerkedések a kábítószerekkel valóban csak kíváncsi próbálkozások maradnak-e, vagy egy testi-lelki betegség kezdetét jelentik, az a szülők, hozzátartozók, intézmények felelőssége is, hiszen dönthetnek úgy, hogy a tapasztalatokról szóló beszámolót elutasítják, vagy helyet adnak az azokról való nyílt beszédnek, közös gondolkodásnak.