írta: Fenyvesi Dávid, klinikai szakpszichológus

A VILÁGAINK c. kiállítás megnyitójához kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen Fenyvesi Dávid kezelőként, a klinikai stáb képviselőjeként, Hoppál Dorottya a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoport vezetőjeként, Pacsika Ágnes a képzőművészetterápiás csoport vezetőjeként, Simon Péter pedig a pszichodráma csoportok vezetőjeként vett részt. 

A Thalassa Ház komplex pszicho- és szocioterápiás programjának rövid bemutatását követően a résztvevők arról beszélgettek, hogy a különböző nonverbális csoportok hogyan gazdagítják a verbális csoportterápiás folyamatot: a művészetterápia az egyéni történetekben való elmélyedés lehetőségével, a mozgásterápia a saját magukhoz és másokhoz való mély kapcsolódás által, a playback módszerrel dolgozó pszichodráma a belső élményvilág szabad megjelenítésén és a cselekvés megtapasztalásán keresztül.

A kibontakozó beszélgetésben szóba került a verbális és nonverbális csoporttörténések kölcsönös egymásra hatása, melyet részben az órarendben való elhelyezkedés (a hét pszichodinamikai ívében elfoglalt hely), részben a páciensek kapacitása a különböző terápiás terekben keletkező élményeik összekapcsolására, összefűzésére, részben a klinikai stáb és a nonverbális csoportvezetők közti szakmai együttműködés (heti csoportjegyzőkönyvek, havi személyes beszámolók) alakítanak. A közönség soraiból érkező kérdések kapcsán felmerült, hogy milyen szempontok mentén történik a páciensek nonverbális csoportba történő delegálása, valamint ehhez kapcsolódóan a páciensek fantáziáinak szerepe a nonverbális csoportokkal és a stáb döntésével kapcsolatban. Kibontakozott a nonverbális csoportok megengedőbb, nagyobb szabadságot és mozgásteret nyújtó (pl. saját tempóban történő megérkezést, elmélyülést, kívülmaradást is támogató) világa, valamint a verbális csoportok világos, a szavakkal történő kommunikációra és a megértésre törekvő, konfrontatívabb világa közötti különbség és az ebből fakadó különböző viszonyulások és áttételi élmények, feszültségek a különböző csoportokkal és csoportvezetőkkel kapcsolatban. A szakemberek közös tapasztalata, hogy mély, gyakran traumatikus élmények tudnak szelíden felszínre kerülni, formát ölteni a különböző nonverbális terápiás módszerek által és idővel elbeszélhetővé és feldolgozhatóvá válni a verbális csoportokon való megmunkálás során.

A beszélgetés utolsó szakaszában a jelenlévő érdeklődők oldaláról felvetődött az egyéni terápia és a csoportterápia összehasonlítása, illetve a komplex pszicho- és szocioterápiás osztályos ellátás elhelyezése a különböző ellátási formák között. A Thalassa Ház terápiás közösségi működésének jellegzetességeként került szóba a „köztes terek”-ben megélt kapcsolati élményekkel való munka hangsúlya, az, hogy a klinikai stáb és a páciensek részben az áttételi-viszontáttételi folyamatok által színezett, nagyon intenzív terápiás kapcsolatban állnak egymással, részben a demokratikus terápiás közösség egyenrangú tagjaiként, emberileg, személyesen kapcsolódnak egymáshoz (pl. együtt kertészkednek, játszanak, közösen hoznak döntést a közösséget érintő kérdésekben), ami a szakemberek részéről a transzparencia vonatkozásában folyamatos egyensúlykeresést és önreflexiót kíván. A terápiás közösségek jellegzetességei és különbözőségei, a transzparencia kérdései olyan, a hétköznapi klinikai munkákat érintő szakmai kérdések, melyek akár egy további kerekasztal-beszélgetés során együtt tovább gondolhatók.